Társadalombiztosítás (TB) vagy Privát betegbiztosítás?

 Egy ideje már foglalkoztat ez a kérdés, ma már mindkét biztosítási forma elérhető, bár az előbbi lényegében kötelező, míg a második inkább kiegészítő finanszírozási formája az egészségügyi ellátásnak.

 A kettő között jelentős különbség van mind árban, és a szolgáltatás színvonalában. A nagyobb értékű beavatkozás, és a betegekkel történő bánásmód szempontjából mondhatni sajnos fordított arányosság áll fenn a gyakorlatban.

Hallottál már a TVK-ról (Teljesítményvolumen-korlát)?

 Az egészségügyi ellátást nagyobb részét az állami intézményekben a NEAK (régi nevén OEP) finanszírozza egy előre meghatározott limit erejéig. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy elő van írva hónapokra lebontva mennyi beteget láthatnak el. Ugyan ez a limit néhány százalékkal túlléphető, ám ebben az esetben a finanszírozás már csak töredéke a szükséges összegnek. Ha nem lenne ilyen korlátozás, a kórházak gyakorlatilag abban lennének érdekeltek, hogy minél több beteg minél több időt töltsön el náluk, mert nem a gyógyításért kapják a pénzt, hanem a betegen tartásért.  

 Sajnos az ellátási rendszer színvonalának csökkenése és az elöregedő társadalom problémája a betegek számának növekedésével jár. Az állam által finanszírozott helyek száma viszont nem növekszik ezzel párhuzamosan. Ez szépen lassan a várólisták növekedéséhez vezet.

 Elsősorban a nagyértékű beavatkozásoknál, nagyértékű diagnosztikai eljárásoknál a legszembetűnőbb. Itt több hónapig vagy akár évekig is elnyúlhat a várólista, de ez a folyamat már az egynapos sebészeti ellátásokba is kezd megjelenni.

 Kritikus betegségek esetén egy hónapokra halogatott vizsgálat akár végzetes következményekkel is járhat.

Mit tehet a beteg, ha nincs, aki fizesse az ellátást?

Ha betegként nem szeretnénk hónapokig várni egy MRI-re, PET-CT-re, jó esetben saját zsebből kell megfinanszíroznunk a vizsgálat díját, de kisebb beavatkozások esetén is hajlamosak vagyunk zsebbe nyúlni, pl.: egy bőrgyógyászati, vagy szemészeti beavatkozás miatt.

Egy MRI vagy PET-CT vizsgálat akár több százezer forintba is kerülhet, nem beszélve arról, hogy betegségünk miatt lehet táppénzre kényszerülünk, ezzel még nagyobb terhet róva az egész családra.

Rosszabbik esetben kénytelenek vagyunk kivárni, hogy sorra kerüljünk, ám ez szenvedéseink elnyújtásával jár, de a későn megkezdett kezelés visszafordíthatatlan állapotromláshoz is vezethet.

Mennyibe kerül a társadalombiztosítási ellátás?

A társadalombiztosítás a társadalom tagjainak közös kötelező kockázatvállalásán alapul. Mindenki fizet - a munkáltató és a munkavállaló egyaránt - valamilyen formában járulékot. Cserébe szükség esetén a fenti keretek között az emberek jogosultak az ellátásra. Egy hanyatló egészségügyi rendszerben ez a rendszer nem tartható fenn sokáig, ezért időnként egyéb forrásokat is be kell vonni. Átlagos havi jövedelem estén kb. 28000 Ft-ot tesz ki a TB-járulék. Egyéni szinten korlátlan ellátás lehetőségét ígéri, ám a gyakorlatban a TVK-val egy hosszú távon fenntarthatatlan rendszer kényszermegoldásokra, akár kenőpénz csúsztatására is kényszerítheti a betegeket a mielőbbi gyógyulás reményében.

 Ezt a rendszert nyíltan felszámolni politikai értelemben egyértelműen bukás lenne, hiszen a mindenki számára elérhető ellátást venné el a legnagyobb, legszegényebb szavazó rétegektől.

 Mennyibe kerül a privátbeteg ellátás?

 A józan gondolkodásra utal, hogy burkoltan az állam is támogatja, terelgeti a társadalom tagjait az öngondoskodás, a privát betegfinanszírozás felé. Egészségpénztári megtakarításokra pl. elég jelentős 20-30%-os támogatást is ad évi 750 ezer forintig.

 Bár családi szinten elképzelhető, hogy még a TB mellett is elköltünk ennyit saját betegségünk megelőzésére vagy kezelésére, nem jellemző, hogy egy átlagos magyar havi szinten 62000 Ft-ot tegyen félre a saját egészségére. A többszázezer forintos vizsgálat vagy az akár milliós nagyságrendű műtét díját csak egy igen szűk réteg engedheti meg magának.

 A privát beteg finanszírozás viszont megoldható „egyéni” kockázatáthárítással is valamijen magánbiztosítás segítségével. A különböző betegségbiztosítások elég nagy kockázati közösség esetén már havi 85 Ft-tól is köthetők, de mindenre kiterjedő biztosításokra átlagosan havi 5-10 ezer Forint a jellemző.

 Fontos különbség, hogy a privát betegbiztosítás nem ígér korlátlan betegellátást, de az egyéni kockázat alapján elbírált magas színvonalú gyors beavatkozást viszont igen. A TB által is finanszírozott több havi várólistákkal szemben akár néhány napon belül is megszervezi az ellátást saját partnereinél. A további állapotromlás elkerülése, a kockázatok csökkentése mindkét félnek érdeke. A beteg saját magának fizeti a biztosítást, ami olcsóbb lehet, ha vigyáz az egészségére, ugyanakkor a betegek magasabb színvonalú gyors ellátása csökkenti a szövődmények kialakulásának kockázatát. Ez pedig a biztosítónak is az érdeke, hiszen így kevesebb fizetési kötelezettsége keletkezik a jövőben.

 Hosszútávon egy fentartható és fejleszthető egészségügyi rendszerben véleményem szerint elengedhetetlen a privát vagy piaci tőke bevonása, és a magasabb színvonalú ellátással a betegek és a munkáltatók is jobban járnak. Adott esetben nem csak a betegnek, de a munkáltatónak is lehet érdeke, a munkavállaló biztosítása, és mihamarabbi munkába állítása egy egészségügyi probléma után.

 A lehetséges kockázatok elbírálása, a biztosítási piacon lévő különböző, egymást nem teljesen átfedő szolgáltatások összehasonlítása egy olyan embertől, aki nem ezen a területen dolgozik, rengeteg időt és még több erőfeszítést vehet igénybe. Ebben a rendszerben egészségügyi dolgozóként az egyik oldalon a problémákat, a másik oldalon biztosításközvetítőként pedig ki nem használt lehetőségeket látok. Ám minél többet tudok meg egy problémáról, annál jobb javaslattal állhatok elő, és nem csak a betegségben segíthetek, hanem talán a rendszerhez is hozzáadhatok egy kis plusz lendületet.

Jó egészséget és kockázatmentes mindennapokat kívánok neked!

Zoltán (nem csak) az interneten